Zinzino

Gyermekekkel (ADHD és autizmus)

2022.03.07 06:50
Horváth Katinka Viktória

Szerintem sokan vagyunk szülők, akik valamilyen sajátos nevelési igényű gyermeket nevelnek. Ebben a részben saját tapasztalataimat és érzéseimet osztom meg nagy vonalakban ezzel kapcsolatban.

Az előző bejegyzésben írtam, hogy 2 fiam van.

     Az idősebbik fiam diagnózia ADHD, melyet 2021-ben kapott. Régóta gyanús volt, rettentően nehéz volt a szabályok betartása mindig is számára, sokat hangoskodik indokolatlanul, semmilyen feladatot nem képes befejezni, mindent szétdobál, vitatkozik, viselkedészavarai vannak az óvodában is és itthon is. Bármilyen következetes is egy szülő, baromi nehéz ezt kontroll alatt tartani, pláne, ha elhúzódik a diagnózis felállítása, mint esetünkben is történt. Ugyanis amíg diagnózis nincs, addig tb támogatott fejlesztés sincs. Addig maradt a magánúton történő fejlesztés lehetősége, amely, ha igazán őszinte vagyok havi szinten megterheli a pénztárcánkat. De a muszáj nagy úr volt. A fejlesztésekkel viszonylag szép eredményeket érünk el, már van az óvodában is fejlesztése, így szépen fejlődik a szabályértés, a figyelem és a türelem is. De azt érzem, hogy ez kevés.

    A kisebbik fiam diagnózia autizmus, de a szakértői bizottság még adott neki egy mentális retardáció diagnózist is, mert nem volt mérhető az IQ-ja. Az ő diagnózisa egy kálvária volt, mire végre megkapta. Nem mintha rá akarnám aggatni, de enélkül sajnos nem kapunk kellő segítséget.

     Az ő nem túl vidám története már az anyaméhben kezdődött. A terhességgel nem igazán volt gond, magas vérnyomás miatt az utolsó 1 és fél hónapban be kellett feküdnöm kórházba. Az utolsó 2-3 hétben folyamatban csökkent a súlya elég radikálisan, ami nekem gyanús volt, de nem indítottak sajnos. A szülésnél kiderült, hogy rá volt tekeredve kétszer a köldökzsinór a kis nyakára, ezért csökkenhetett a súlya. Sajnos oxigénhiány is fellépett emiatt. Tudtam, hogy ez mit jelent.

     Az első hónapban rendben volt minden.  A 2. hónaban tűnt fel, hogy nem úgy mozog, nem úgy fejlődik, ahogy pl. a bátyja fejlődött. Az akkori háziorvosunk nem tartotta gyanúsnak, de az egyik kedves gyógytornász barátunk eljött megnézni és az ő tanácsára nagy nehezen sikerült kérnem egy beutalót  a fejlődésneurológiára. Ezúton is köszönöm Csopják Dórának a segítségét. A fejlődésneurológián kötött izmok miatt Dévény-tornát írtak ki neki, amitől a következő hónapok javulása mérhetetlen volt. Szépen felhozta a torna és időben fejlődtek a nagymozgásai, így rendben el is insult.

     Viszont a beszéde nem úgy fejlődött, ahogy kellene. Sajnos a mai napig még nem kezdett beszélni. Néhány szót tud, de azt sem teljesen helyesen. Leginkább mutogat és babanyelven beszél. Emellett az autizmus egyre több tünete mutatkozott 2 éves korától. Pl. ritmikus mozgások, repkedés, dührohamok indokolatlanul, tapintás szenzorosság, társas viselkedésbeli eltérések még velünk szemben is (nem közeledett, nem volt szüksége ölelésre, elutasított minket), a rugalmatlnaság, néhány ételt az állaga miatt nem eszik meg és még sorolhatnám. Eddig is napired szerint próbáltunk élni, ugyanis én Aspergeres vagyok és nekem is szükségem van a kiszámíthatóságra, de sajnos ugye ez nem mindig jön össze.

     2 év után sikerült megkapnia a diagnózist egy magánpszichiáter segítségével, ugyanis állami úton borzasztó sokszor kellett volna vinni vizsgálatra, aminek nem szerettem volna kitenni. Így is sok volt neki az ide-oda hurcolás, fejlesztésekre magánúton, vizsgálatokra (ételallergia kizárása) korai fejlesztést hálistennek kap a mai napig is tb-sen. Viszem, ahova lehet, ami jó lehet neki, de anyagilag 2 gyermeket nehéz magánúton vinni. TSMT-zek itthon velük, mindig kapunk feladatokat.

     Jelenleg szegregált ovira várunk, ugyanis tavaly lecsúsztunk a COVID miatti bezárások miatt, így maradt bölcsődés. De idén már megvan a helye és bízom benne, hogy még jobb eredményeket érünk el. Számomra 2 év alatt így is rengeteget fejlődött. Szüksége van ránk, jobban odafigyel arra, amit mondunk, elkezdett "barátkozni", puszit ad, igénye van az ölelésre, a megnyugtatásra, kevesebb a dühroham, hajlandó feladatokat csinálni, jobban kfejezi mit szeretne kézmozdulatokkal. A szakértői vizsgálat szerint sajnos ez kevés, de nekem ez nagyon nagy eredmény, hiszen amíg nem volt kommunikáció hiába tanítottuk neki a feladatokat és a jétékokat. De ez csak az én véleményem.

     Próbálunk ahogy lehet következetesek maradni mindkét gyermekkel, napirendet tartani, kártyával segíteni nekik, hogy mi következik, ami úgy néz ki valamennyire megkönnyíti az életüket. 

     Abban a szakaszban vagyok velük, hogy az étkezést próbálom harmóniába hozni, ugyanis Andriska sem gyümölcsöt sem zölséget nem hajlandó enni, kivéve gyümölcslevesben, vagy levesben megfőzve, de ez édeskevés sajnos. Emellett a halat sem eszi meg kellő mennyiségben, amire szüksége lenne. És vannak időszakai, amikor főtt ételt sem eszik, ez olyan max 1 hét. És van amikor csak levest hajlandó enni. Emiatt ugye az emésztése sincs teljesen rendben. A nagyobbik fiamnál ezek viszonylag rendben vannak. De erre keresem jelenleg a megoldást, amit úgy tűnik meg is fogok találni, hála egy véletlenszerű találkozásnak.

Folyatás hamarosan érkezik.....

Webáruház készítés